"T. Szülő!
Tájékoztatom, hogy az Ön által javasolt rajzos foglalkozás igen jól sikerült. Ha lenne rá mód, osztályfőnöki dicséretben részesíteném ezért az ajánlásért. A gyerekek élvezték, engem pedig rádöbbentett, hogy van remény: a gyerekekhez egészen másképp is lehet viszonyulni. Két…
Ragyogástan® óra. Nagy iskola, nagy osztály, kis világ.
Kártyás mókával kezdünk.
Ezt hoooooogy?
Az örök mondat, amit fel szoktam írni a táblára.
Mi volt ez? Csalás? Áh. Gyerekek! Majd ha felnőttek lesztek, ráértek annak minősíteni. Mondjuk akkor nem sokat fogunk beszélgetni.
Mindenki ragyog.…
Izgatott gyerekarcok, első osztály, várakozás. Mi készül itt? Én sem tudom biztosan, de Vámos Robi garancia. Hogy mire? Valami megfoghatatlan, mégis egyszerű dologra.
Üzenet érkezett.
Ebben az üzenetben valaki nagyon lelkes volt. Változást szeretne. Mert olyasmik történtek vele és gyermekével, amik nagyon nagyon bántják az embert.
Akkor most mindenki gondolkodjon el... sóhaj.
"Akkor most mindenki gondolkodjon el a múlt szünetbeli viselkedésén! Mert nem szóltam, de azért nem vagyok vak.
Ahhoz, hogy a dolgok ugyanolyanok legyenek, mint eddig, mindent ugyanúgy kell csinálni. Mert akkor nem ártunk senkinek. Akkor béke van. Akkor jó a langyosvíz.
És akkor, ott, abban a pillanatban megláttam a szemében.
Valahogy mindig azt éreztem, hogy tesztel engem. Valahogy mindig mintha az lett volna az arcán, hogy oké, de mire jó ez az egész. Úgysem lesz jobb. Úgysem változik semmi. Haladjunk.
Hideg este, de bent meleg. Palacsintaillat, rozoga asztal. Nyekergő szék.
A kislány ügyes. A kislány alkot. A kislány rajzol. A kislány szép. De ez nem elég.A kisfiú szinte kitűnő. A kisfiú alkot. A kisfiú rajzol. A kisfiú már nagy. De ez nem elég.