A Gyémántbogár és a Táblácska alapítójaként küldetésem:
Pozitív változásokat hozni az emberek életébe.

Interjú a Karc FM-en:

Miért csinálom?

A képen saját gyermekeimmel: Virággal és Petivel.

Felvillanyoz és mérhetetlenül boldoggá tesz, ha egy gyermeket örülni látok a saját sikerének. A legjobb ebben, hogy a gyerekek ilyenkor nem csak a saját sikerüknek örülnek. Annak is örülnek, hogy ezzel a sikerrel és az ő sugárzó mosolyukkal másokat is megajándékoznak. Ez azért van, mert a Gyémántbogarak érzelmi intelligenciában bizony megelőznek sok felnőttet.

Minden erőmmel segítem az általam felfedezett kincseket, s egyben védelmezem is őket.

Ehhez a dolgokat másképp kell csinálni. Nem szokványosan, és egészen spontán módon.

Végtelen figyelemre van szükség. Megértésre. Elfogadásra. Szeretetre.

Mert ahhoz, hogy kinyissuk a szíveket, színek kellenek.

Vámos Robi

Miért csinálhatom?

2012-ben szereztem coach diplomát, majd továbbléptem, hogy a szakterületem a gyermekek önbizalomépítése lehessen.
Csaknem száznyolcvan magántanítványom és az eddigi több, mint 350 iskolai osztálynak tartott csapatépítő és lendületet adó Ragyogástan® óra a garancia arra, hogy jó helyen jársz most.

Akik munkámat tanácsokkal és szakvéleményekkel segítik:

Vida Ágnes
pszichológus
www.kismamablog.hu

Berta Gabriella
tanító
Tiszalúci Arany János Általános Iskola

Jónyer Angéla
tanító, gyógypedagógus
Dunakeszi Szent István Általános Iskola

Szabó Eszter
klinikai szakpszichológus

Imola üzenete a vendégkönyvben - ezek az én kis csodaajándékaim!

Hogyan született meg a Gyémántbogár program?

Önbizalomhiányos, visszahúzódó gyerek voltam - a legkisebbek között az osztályban. Gyakran piszkáltak, sokszor nem értettek meg. Azért persze elvégeztem az iskolát, sőt, gépészmérnökként végeztem, és ebben a szakmában is helyezkedtem el. Saját utamat azonban épp harminc évesen a rajzokon keresztül találtam meg.

A Táblácska, mint fordulat

Mindig is rajzoltam és vallom, hogy a rajz egy kiváló eszköz, hogy kifejezhessük magunkat, az érzéseinket. Fordulópont volt az életemben, amikor visszataláltam a rajzoláshoz, és saját vállalkozást építettem. A Táblácska most visszatekintve annak az eredménye, hogy a nem éppen rózsás gyermekkorom és diákéveim után végre elő mertem bújni a csigaházból. A Táblácskán a rajz mint eszköz működik: megjeleníti a kért jellemzőket, és lényegretörően ábrázolva az ajándékozottat, nagy meglepetést és örömet szerez.

Színezd ki magad!

Az egyszerű és vidám rajzokból készült Táblácskás színezők gyerekek ezreinek szereznek örömteli perceket és sikerélményt. Sok visszajelzés érkezett a pedagógusoktól és szülőktől, melyben arról számolnak be, hogy a gyerekek nagy lendületet kaptak a színezőkön dolgozva. A Táblácska és a Gyémántbogár között a kapocs pedig Barni példája:

Amikor ezt az első iskolai vendégóráimon a saját szememmel láttam, akkor döbbentem rá, hogy pár vonal milyen nagy hatással van a gyerekek önbizalmára és önbecsülésére. Játékos, rajzos feladatokon keresztül szinte észrevétlenül sajátítanak el olyan megerősítő gondolatokat, melyeket minden nap hallaniuk kellene valakitől.

Színezők után: Óra Robi módra

2016 márciusa óta folyamatosan járom az iskolákat, és önbizalomnövelő, osztályközösséget építő rajzos szemléletfejlesztő órákat tartok. Immár több, mint kétszáz osztály tapasztalatával a hátam mögött újra és újra várom a kihívásokat és a csillogó szemeket.

Nagy feladat volt számomra, mikor még 2012-ben a saját Táblácskámat házi feladatként kellett megrajzolnom, hogy ki is vagyok és mit szeretek? Már ezen is szerepelt az emberek segítése, felemelése. Coachként akkor találtam igazán rá az utamra, amikor a gyerekekkel kezdtem el foglalkozni, ráadásul összekötve a másik szenvedélyemmel: a rajzolással.

Ragyogó önbizalom gyerekeknek

Felmerült a kérdés: Mi történne, ha egy egész osztály helyett csak egy gyerekkel foglalkoznék? Nos, a válasz erre maga a Gyémántbogár projekt!
Miután láttam, hogy a valódi figyelem, a megbecsülés és az egyszerű rajzok mire képesek, mániákusan kerestem a módját, hogy minél több gyermeknek segíthessek. Kerestem a szavakat, hogy ez itt tehetség, önbizalom, elfogadás - netán egyszerűen csak figyelem?

2012-ben végeztem DIADAL coach-ként, majd 2017-ben továbbképeztem magam, hogy szakterületem a gyermekek önbizalomfejlesztése lehessen. A megoldásra fókuszáló beszélgetés az igazi világom, mindezt temérdek rajzzal kísérve!

Táblácska vagy Gyémántbogár? - A megoldás mindkettő!

Táblácska és Gyémántbogarak találkozása: a Mindenki című film és a kórus két tagja :)

Időm nagy részében a rajzolást már nem Táblácskák készítésére használom, hanem arra, hogy a gyerekeknek lendületet adjak. Heti két napom az iskolai óráké, s egyre több időt töltök el magántanítványaimmal, akiknek színes programokkal segítek abban, hogy önmagukra találjanak és bátorságot szerezzenek - hogy ők is megtalálják az útjukat, mint ahogy én tettem a rajzokon keresztül.

Szeretettel köszöntelek itt!

Villámadatok:

Név: Vámos Róbert György (de csak simán Robi)
 Születésnap: 1978. május 9.
 Anya: Dr. Kolozsi Ildikó, röntgenorvos (+1998)
 Apa: Vámos Róbert, gépészmérnök (+1998)
 Házastárs: Magyar Anita
 Gyermekek: Péter (2009), Virág (2012)

Végzettség:
 Okleveles gépészmérnök (2003)
 Diadal coach (2012)
 Brief coaching gyermekekkel és kamaszokkal I. (2017)

Díjak, elismerések:
 OSzTV 2. helyezett (1996)
 Köztársasági ösztöndíj (1998, 2000)
 Diplomaterv Nívódíj, 1. helyezett (2003)
 ARC Pályázat, kiállított plakátok (2008, 2009)
 Polgármesteri elismerés, Dunakeszi (2014)
 50 Példakép egyike, Példakép Alapítvány (2014)
 Pest Megye Év Iparosa (2016)

Saját könyv: Élj úgy, ahogy élhetsz (2016), Ragyogj! (2018)

Diplomáim

DIADAL (R) Coach, 2012	Megoldásközpontú coaching gyermekekkel és kamaszokkal, 2017

Az 5. Magyarországi Coaching Konferencián 2013-ban
Workshop "Rajzold le és beszéljünk róla" címmel

A pedagógus diplomáról Berta Gabriella tanító tollából: klikk a cikkhez!

Ha van időd, íme egy kissé hosszabb sztori:

Nem volt egyszerű gyermekkorom

Nem hibáztatok érte senkit: csak így alakult.

Édesanyámat sosem ismertem olyannak, amilyen régen, a születésem előtt volt: súlyos depresszióval küzdött, és nem volt önmaga. Sosem láttam olyannak, mint ezen a képen. De tudom, hogy volt ilyen.

Édesanyám 1966-ban

Őt már nem láthatom így. Másnak azonban segíthetek, hogy felszabadult és boldog legyen, és megajándékozhassa önmaga csodájával magát és szeretteit. Segíthetek a gyerekeknek, hogy igazán sugárzó és pozitív felnőttek legyenek majd. És segíthetek a szülőknek is, hogy gyermeküket lelkes, kezdeményező és önmagát értékesnek tartó emberként láthassák: így nyugodt szívvel engedhetik őt útjára a nagybetűs Életbe.

A szorongással és annak hatásaival nem csak édesanyám küzdött, hanem mi is. Édesapámat is nagyon megviselte a helyzet. Szigorúan nevelt, kevés lehetőségem volt arra, hogy önmagam lehessek. Aztán 1998-ban jött a nagy bumm. Hirtelen egyedül maradtam.

Hogy át tudjak ezen a tragédián lépni, nagy szükség volt arra, hogy hamar ráleljek, mi az, ami igazán nekem való. Ez volt a kiút. Ráleltem. Nálam ez a rajz, a zene és más emberek lelkesítése, a nekik nyújtott segítség lett. Ezen keresztül jutottam el oda, ahol most vagyok.

Csak az varázsolhat másoknak változást, aki maga is változott

1998-ban, húsz évesen hirtelen kellett felnőnöm. Egy este alatt. Hatalmas változás. Zártból nyitott. Kinyílt a Világ számomra - picit keserédesen ugyan, de kinyílt. Rájöttem, hogy azt tehetem, amit szeretnék - ha tudom, hogy mi az. Megkezdődött a nagy útkeresés, melynek eredménye végül valódi önmegvalósítás lett. Mert nagyon nem azt csináltam éveken át, ami igazán nekem való lett volna.

Kocka gépészből igen érzékeny és érző valakivé váltam. Előjöttek a rejtett tartalékaim: megtanultam bendzsózni, gitározni, zongorázni is - a rajzos alkotás mellett. Létrehoztam egy nagy közösséget. Csapatommal együtt felépítettem egy valódi magyar szeretetmárkát. Könyveimmel sokakat hozok lendületbe. Gyerekek ezreit ébresztem rá, hogy nagyon nagyon értékesek.
Sokakat inspirálok ezzel: jó példát szeretnék mutatni!

Mivel tudom, mekkorát változtam, tudom azt is, hogy varázslóként hogyan hozhatok változásokat mások életében. Mégsem én alakítom őket. A varázslás abban áll, hogy rávilágítok az emberekben - itt a gyerekekben rejlő gyémántra.

A Gyémántbogár projekttel lehetőséget adok azoknak is, akikről a világ megfeledkezett: felemelem őket, amennyire csak lehetséges. A 2017-ben létrehozott Gyémántbogár Díj is ezt a célt szolgálja: jusson el ez a lehetőség azokhoz, akiknek a legnagyobb szüksége van rá!

Szeretném, ha a gyerekek maguk fedeznék fel, hogy Gyémántbogarak - mindenféle tragédia és nagy bumm nélkül is.

Ebben segítek nekik - iskolában és egyénileg is. Aki velem kapcsolatba kerül, én leszek a nagy, de végtelen pozitív bumm.

Mi hajt ennyire? Minél többet adok, annál többet tudok adni. Mert fejlődöm és egyre több tapasztalatot szerzek. És minél több gyakorlatom van, annál többet tudok segíteni. Nézd meg a rajzot!

Ez egy végtelen folyamat. Egyre nagyobb a hatás. És a csodák jönnek egymás után. Nagyon élvezem!

Lássuk még mesélősebben:

Nem grafikus vagyok. Pedagógus és pszichológus sem. És nem születtem varázslónak sem. Mégis tudok varázsolni.

Gyermekkorom óta rajzolok, és azóta sem hagytam abba. Gépészmérnök vagyok, ennek tanultam. Jó eredményekkel végeztem minden iskolát, sőt:

A műszaki egyetemre felvételi nélkül kerültem be, szakmai tanulmányi verseny második helyezettjeként.

Jelesre vizsgáztam olyan tárgyakból, amiknél a többiek azért könyörögtek, hogy hadd mehessenek szóbelizni. Ott ültem a régi bútor szagú, öreg teremben, amikor felolvasták az írásbeli vizsgaeredményeket. Kinematika és dinamika. Igazi “irtós” tantárgy. Még mínusz pont is volt a vizsgán. Maximum: 60 pont. Hármas? Mint a fehér holló!

XY: mínusz 10 pont (kapa).
XZ: mínusz 2 pont (kapa).
YZ: 0 pont (röhögés, tudnám, miért – kapa).
YX: 2 pont (kapa).
ZX: 14 pont – jöhet a kettesért szóbelire.
ZY: 1 pont (kapa).
Vámos Róbert: 56 pont (jeles).

Próbáltam nem látszani. Akkor még nem tudtam, hogy az eredményekre büszkének kell lenni.

Felnőni egy (1) este alatt

1998. szeptemberében, egy meleg őszi napon történt. Délután háromkor, zöldfülű diákként áramlástan órára indultam az egyetemre, és hét órakor már felnőtt voltam - a szó legkeményebb értelmében. Azon a délutánon ugyanis elvesztettem a szüleimet.

Nehéz időszak következett, melyen nővérem, a zene, egy számítógép és egy remek albérlő segített keresztül. Mind a négyüknek nagyon hálás vagyok!

Őrület? Bendzsózni az!

S mint mindennek, egy ilyen történésnek is van jó oldala: elhatároztam, hogy megtanulok bendzsózni.

Ez igazi kihívás volt, mert se hangszer, se tanár, se kotta. Végül mindhármat felkutattam: Nagy Jenőtől, a Benkó Dixieland Band egykori bendzsósától vásároltam egy Bacon&Day Special bendzsót (1927-es gyártmány!). Bényei Tamás pedig, a Hot Jazz Band alapító vezetője tananyagokkal látott el.

A tanár pedig én magam lettem - igaz, 2006-ban, egy másik fajta bendzsón Légrády Pétertől (100 Folk Celsius) vettem kitűnő órákat.

Megjártam Tolnát-Baranyát

Mivel magamra maradtam, bevétel után kellett néznem. Első igazi munkahelyem a Garancia Biztosító volt Szekszárdon. Itt sok mindent megtanultam az emberekről. Tudom, milyen az, amikor rácsapják az emberre a telefont, vagy egy megbeszélt találkozóra nem jönnek el - és hogy milyen végigmenni öltönyben, fényes cipőben Szekszárdon, miközben zuhog az eső, és az autók beterítik a ruhámat.

De még többet tanultam az üzletkötésről, és arról, hogy a sales és a marketing nem a tukmálásról szól, hanem arról, hogy a terméket vagy szolgáltatást eljuttassuk annak, akinek az segít valamiben, és megoldást jelent a számára.

Még az egyetem közben matekot korrepetáltam és érettségire készítettem fel gyerekeket: nagyon élveztem. Alighanem azért, mert már akkor sem görcsöltem rá a feladatra és megvolt az érzékem ahhoz, hogy megtanítsam a tanítványaimat tanulni.

Diplomával a kézben

Terveztem, ilyen gépet, olyan gépet. Képzeld, még a MÁV Bhv típusú kocsijaiba is terveztem ezt-azt. Kartámaszt – csuda kényelmes, nézd csak:

Egyik első gépészeti művem: kartámasz a Bhv kocsiban (2001)

Aztán egyedi gépeket, géprészeket terveztem-fejlesztettem, míg végül elkerültem egy hiperszuper, extratudományos helyre: egy, a KFKI (Központi Fizikai Kutatóintézet) területén működő kis céghez.

Itt neutronoptikai tükörrendszerek tervezésével foglalkoztam. Igen, elolvashatod még egyszer ;)

Szépek? Nekem is tetszenek! A jobb oldali még díjat is nyert: a „Közép-magyarországi Régió Innovációs Nagydíj” II. helyezését. Hálás vagyok ennek az időszaknak, mert volt alkalmam munka ügyben Amerikába, Németországba, sőt még Japánba is eljutni. Ezek életem meghatározó élményei! (Először 1995-ben, tizenhét évesen jártam a tengeren túlon, egyszer majd elmesélem!)

Régi kép: azelőtt minden fekete-fehér volt.

Hamar rájöttem, hogy a gyártásban és a csapat összerántásában is jó szolgálatára lehetek a cégnek. Vezető lettem, termelést irányítottam. Megtanultam, mit jelent az, hogy valamibe rendszert vinni. Megtanultam, milyen nehéz tud lenni sok embert motiválni. Nehéz, de kihívás!

Közben mindig kifelé kacsintgattam. A saját lábamra akartam állni. Fogalmam nem volt, hogy mi legyen a téma, de saját vállalkozást akartam. Furcsa sorrend, mi? Szerintem is.

Ez volt a téma a kávészünetekben is, ebéd közben is és néha munka után is. Kerestem az utat.

JátékArts project - 2007

Sphere Jump, a saját fejlesztésű logikai társasjáték

Két kollégámmal hármasban belefogtunk valamibe, ami akár jól is sikerülhetett volna. Ma már tudom a sikertelenség okát, és biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb újraéled a projekt.

Egyedi rendelésre készítettünk társasjátékokat, vagyis inkább táblajátékokat. Kitaláltam-kitaláltunk néhány egészen újat is, de hagyományos játékok is szerepeltek a palettán.

A játékok extra igényesek, nagyon elegánsak és hiperszuperek voltak. De a marketing sajnos akkor még nagyon nagyon hiányzott a térképünkről.

A táblák is ekkor már javában készültek, volt is jó pár rendelés. De még nem volt az igazi ez az egész.

A Világ Pepitában

Egy játszótéri ismeretségből sok minden jó sülhet ki - ezt bizonyítja a Street Gáborral való találkozás. Gábor jelenleg a Dalos Esküvő trubadúrja: vőfélyként a legpompásabb lakodalmakat vezényli le, ebben biztos vagyok.

A Pepita csapat

Gáborral és feleségével, Adéllal, valamint Ottó barátunkkal közösen megalakítottuk a Pepita zenekart. Nem csupán zenekar volt ez: egész délutános foglalkozásokat tartottunk gyerekeknek és persze lelkes szüleiknek. Mesével szőttük át a szombat délutánt.

A zenélést persze azóta sem hagytuk abba, azonban a Pepita foglalkozások abbamaradtak, többek közt családjaink örömteli bővülése miatt.

A mi családunk részéről Vámos Péter (2009) és Vámos Virág (2012) járul hozzá a név továbbviteléhez.

A Maslow-piramis csúcsa

Én már annyi mindenbe fogtam, hogy úgy gondoltam: fogok még egyet: Fogtam magam, és beültem a kádba. Ez ugyanis nálam a gondolkodós hely. Beülök, forró víz, és relax, akár másfél óra is belefér.

Tehát beültem a kádba. Vittem a telefont, és elkezdtem az Interneten böngészni. Tudod mit írtam be a Google-ba? “Önmegvalósítás”. Wow! Csuda jókat olvastam róla.

Így találtam meg Boér Tamást (www.sikertervezes.hu), akinek egy szemináriumára el is mentem. Ott voltunk húszan a teremben. A feladat az volt, hogy megoldást találjunk az egyes emberekkel beszélgetve a minket éppen érintő problémára. Tehát ha éppen angoltanárt keresünk, akkor erre kellett megoldást találni.

Tábla Boér Tamásnak

Az én témám az volt, hogy milyen márkanévvel indítsam útnak a tábláimat. Nem meglepő: a húsz emberből rögtön az első tudta a választ. Ajánlott egy márkaépítéssel foglalkozó csapatot, akiket fel is hívtam. Dobtam egy hátast az óradíjuktól, és letettem a telefont.

S hogy mi volt a régi név? “www.kerjbarmit.hu” – azóta is használom. Kabala.

Mert végülis bármit kérhetsz most is a Táblácskától – leszámítva a jogvédett mintákat. Nem volt rossz név, de hogy egyáltalán nem takarta, hogy mivel foglalkozom, az is biztos! Szükség volt tehát egy új névre, de ez még sokáig váratott magára, és sok víz lefolyt addig a Dunán.

A levél, amire nem lehet válaszolni

Eljött 2011. december 27. Előtte majdnem fél évig nyüstöltem mindenkit, hogy mi legyen: állás vagy vállalkozás? A táblák akkor még nem voltak olyan népszerűek, hogy anyagilag ez biztos forrás legyen. De a munkám nagyon nagyon nem volt az igazi.

A hiányzó láncszem - átmenet a gépészet és a cicarajzok között

Tehát december 27. Karácsony után voltunk, a szokásos: sok megmaradt finomság, a család éppen azt majszolgatta. Megittam a kávémat (jó hosszan, sok vízzel és tej nélkül), aztán leültem a nappaliban a szőnyegre. A család csendben beszélgetett, s én ez alatt megírtam egy olyan felmondólevelet, amire egyszerűen nem lehet mit reagálni, csak elfogadni.

Csak hónapokkal később jöttem rá, hogy ez mekkora lépés volt. Mert egy vállalkozás nem úgy lesz, hogy felmondasz, és aztán ülsz egy asztalnál, és fel nem állsz addig, amíg ki nem találtad, mivel fog a vállalkozás foglalkozni. A vállalkozás egy átmenettel kezdődik. Ez nálam több év is volt. Az útkeresés időszaka.

És ez már 2012 márciusa: újra felhívtam a márkaépítő csapatot. Kaptam egy két órás ingyenes lehetőséget – máig sem tudom, miért. De kihasználtam! Beszélgettünk, gondolkodtunk, nagyon hasznos volt.

Az a bizonyos tábla (2012)

Aznap délután pedig rendelt valaki egy táblát, és a szállítási cím a márkaépítő csapat irodájának épülete volt! De nem: nem ők rendelték. Egy másik cég irodavezetője adta le a rendelést.

Kezded magad egy csigalépcsőn érezni? Remek!

Adj másoknak, és te is kapni fogsz

Ez a másik cég coachinggal (kérdéseken alapuló módszer) foglalkozott. Amikor a tábla megérkezett az irodájukba, a megrendelő körbemutogatta. Nem sokkal ezután kaptam egy meghívást: nézzek be a most induló coach képzésbe, és ha tetszik, maradjak.

Mindig is érdeklődtem a téma iránt, és nagyon szerettem volna minél többet tanulni az emberekről. Így elfogadtam, és ebből lett egy coach végzettség.

Magyarországi Coaching Konferencia, 2013, ahol Workshop-ot tartottam “Rajzold le és beszéljünk róla – a rajz szerepe a coachingban” címmel

Hibák nélkül? Ki van zárva!

Most joggal gondolhatod, hogy minden tökéletes körülöttem, és elszállt az egóm - nos, akkor olvasd el ezt is!

Segítség! Mániákus lettem!

A marketingmánia pedig igazán 2012 nyarán kezdődött. Mániákus megvalósító lettem, ezt nem tagadom. Októberben Wolf Gáborral (Marketing Commando) egy egész napos konzultáción nagyot fordult a kocka. Megszületett a Táblácska név és a Táblácskával járó hangulat, amit most is láthatsz-érezhetsz, ha találkozol vele bármilyen formában.

A Táblácska első megjelenése, 2012.

Megtanultam, hogy milyen fontos a jó egyensúlyozás. Egyensúlyozni kell az alkotás, a megvalósítás, az ötlet és a legfontosabb: az üzlet kemény világa között. Nincs vagy ez vagy az. Nincs egyik a másik után. Folyamatosan, akár egy tányérforgató kínában.

A Táblácska jelenlegi logója
(arculatterv: Kreatív Vonalak, 2013.)

Van élet a Táblácska után?

Sokat dolgoztam szakértők segítségével a Táblácska márka építésén. Nagy köszönettel tartozom dr. Papp-Váry Árpád márkadoktornak. Eközben egyre inkább körvonalazódott, hogy van itt még egy márka. Még egy név, amit jó lenne megfogni, hogy mi köré épül. Mi a lényege?

És aztán egyszercsak összeállt a kép. Van élet a Táblácska után!

Mert az embereknek, főleg a magyar embereknek szüksége van arra, hogy valaki segítsen meglátni, hogy jó nekik. Kár boldogtalannak lenni, és kár erről beszélni. Nem érdemes belesüppedni a szürkeségbe. Ki kell mászni, és szárnyalni.

Mindennek van egy belső, boldog magja.

Ezt találja meg az, aki a munkáimmal, projektjeimmel találkozik, és ezen keresztül ismeri fel, hogy jé, neki is jó.

Robi = szürkéből színes

Mindaz, amivel eddig foglalkoztam, a zenétől a gyerekprogramokon és a rajzoláson át egészen a bevásárlás élménnyé varázslásáig, mind-mind egy fő küldetés köré csoportosul.

Élj úgy, ahogy élhetsz!

Mindezt könyvben is leírom, itt meg tudod szerezni.

Célom:

Élményt és értéket adni az embereknek, könnyeddé, szórakoztatóvá, vidámmá és színessé tenni a hétköznapokat.

Szürkéből színeset, unalomból élményt, szomorúból boldogot varázsolni.

Kiragadom az embereket abból, amibe beragadtak.

Örömmel töltöm meg a hétköznapokat. A Tiédet is, nagyon szívesen!

Gyermekeidnek pedig segítek annak lenni, akik lehetnek, hogy ajándékok lehessenek a környezetük és saját maguk számára!

alapító
Gyémántbogár