Van, hogy sok rossz történik. Van, hogy sok kicsi rossz. Van, hogy kevés nagy rossz. És van, hogy sok nagy rossz.

Az a legnagyobb baj, amikor kiszámítható rossz dolog jön. Ugyanaz a helyzet, ami már egyszer rossz volt, most megint rossz. A történelem ismétli önmagát. Azok az emberek, akik egyszer már nem értettek meg, most se fognak megérteni. Mert tudod, hogy nem fognak.

A legrosszabb rossz

A legrosszabb rossz a kiszámítható és megjósolható rossz. Mert ezek mind mind fátylat tesznek a szemünk elé. Egy szűrőt, amin át innentől nézzük a világot.

Akit gyakran bántanak, az számít rá, hogy megint bántani fogják. Akit bírálnak, az már várja, hogy bírálni fogják. Hogy bele fognak kötni. Hogy nem értik meg és flúgosnak titulálják.

És egy rossz tapasztalatot talán ha tíz másik jó tud ellensúlyozni. Régóta keresem, hogy mi lehet a megoldás azok számára, akik azt kérdik tőlem: “Jó, Robi, ezt akkor most tudjuk, hogyan tovább?”.

Az egyensúly

Sok kis rossz tapasztalatot egy kimagaslóan jó ellensúlyozhat.
Kevés nagyon rosszat talán több kimagaslóan jó.
De sok nagyon rossz történést csakis folyamatos elfogadás és szeretet ellensúlyoz.

Amióta csak gyerekekkel foglalkozom, törekszem arra, hogy nagyon erős pozitív élményt adjon egy-egy találkozás. Gyakran sikerül is. Mert ott ragyog. Csak mögé kell nézni. A szűrő, a fátyol mögé.

A kiszámítható nagyon rosszat a kiszámíthatatlan nagyon jó ellensúlyozza. És ezzel meg is van a megoldás: a kiszámíthatatlan. Mert kell ugyan a tervezettség. Kellenek a mérhető programok. Kell bele a racionalitás. De a negatív tapasztalatokat nem a racionalitás, nem a matekozás és mérlegelés fogja helyrebillenteni. A rossz emlékeket, a fájdalmat, a félelmet egyetlen dolog gyógyítja, és ez az az egyetlen dolog az, ami mindent megold.

A szeretet.

Mégpedig a legváratlanabb pillanatban érkező szeretet.

Végtelen elfogadás, és csupa olyasmi, ami “hű, ez jobb, mint gondoltam”! És éppen ezért magamat megcáfolom: nem lehet erre törekedni. Mert nem lehet valakit úgy szeretni, hogy “törekszünk rá”.

Csak mögé kell nézni, és ott ragyog.

Amikor itt kimennek az ajtón, és ragyognak, az olyan csoda, amit igazából képtelenség másokkal megosztani. De egymásra nézünk, és tudjuk, hogy most itt valami nagyon váratlanul jó dolog történt. Mert ott van a szemében. Minden.

Köszönet érte!

Robi